Fejezet: Kettő

 Nagy nehezen meghoztam a részt. Új dizájnt is csináltam hogy tetszik? Tudom, nem a legjobb :D De inkább olvassatok :D



Nagy nehezen összecsomagoltam a holmijainkat. A Törpével ,csak mi ketten megyünk, Avan marad itt. A Chelsea-nél fog dolgozni. Míg nekem ott a suli. Oda nekem is be kell mennem holnap.
-Mina, merre vagy?-kérdezte a bátyám.
-Konyha.-válaszoltam.-Holnap be kell mennem a sulihoz, az átíratkozás miatt.
-Biztosan meggondoltad? Nem maradsz itt velem?
-Igen. Nem tudnék itt élni. Itt minden rájuk emlékeztet.
-Nekem is hiányozak nagyon.-mondta , odajött hozzám a konyhapulthoz és átölelt. -Azért néha meglátogatod a bátyád? Olyankor főzhetnél nekem finomakat, tudod olyanokat amiket csak Te tudsz.
-Meg. Törpével meglátogatunk, de te is letolhatod ám a képedet néha hozzánk.-eresztettem meg egy halvány mosolyt 3 napja először.
-Ezt megígérhetem. Sulival mivan?
-Holnap megyek az átíratkozást intézni.De úgy tudom, hogy idén már gyakorlatom is van . Remélem azt már spanyolhonban tudom elvégezni, a Realnál.
-Miért pont a Real?
-Hahó bátyus a Madridi egyetemre fogok járni!
-Ohh tényleg el is felejtettem!-csapott a homlokára.-Látszik , hogy fáradt vagyok, megyek lefekszem aludni.
-Rendben .Én is megyek . Jó Éjt.
-Neked is hugi , neked is. Szeretlek!Ezt soha ne feledd!
-Én is. Nem fogom soha. -mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.

*Másnap*
Reggel 7 óra. Már 2 órája fent vagyok.Lassan felkelek és lemegyek csinálok reggelit. Majd összeszedem magam, és bemegyek az egyetemre.
Lent a konyhában már várt a nagyi.
-Jó reggelt!-köszönök és adok egy puszit az arcára.
-Neked is.Van kávé?
-Tessék, kevés tej 2 cukor és tejszínhab kis fahéjjal.
-Köszöm. Nagyi Aileen végig aludta az éjszakát? Nem volt nyugtalan?
-Nincs mit, és igen teljesen, most is alszik még. Ugyan olyan jó alvókája van mint neked.
-Hm-mosolyodtam el. -Apára ütöttünk. De megyek felöltözök, ma már bemegyek , mert sportorvosim lesz, meg , geriátriai fizioterápia . Klinikai mozgásszervi ismeretekkel kezdek. Hosszú napom lesz Nagyi csak este jövök. Mert ma kell mennem elintézni az átiratkozást is.
-Rendben. Rakok neked valami kaját jó?
-Köszi mama. Szeretlek!-mondtam és adtam egy puszit az arcára majd felmentem a szobámba. Lefürödtem, és elővettem valami ruhafélét. Azaz fekete balerina fekete cicanadrág, egy szintén fekete  topp és egy sötétkék-fekete kockásing aminek az újját a könyökömig felhajtottam. Felkaptam a fekete bőrkabátom és a táskámmal együtt lementem a földszintre.Lent a földszinten már papa is ott volt. Kezében  fogta Mazsolát (Aileent) aki nagy bogyó szemeivel nézett engem, s gyújtozott felém.
-Szia Mazsi, hogy aludtál? Jól ? Nagyon szeretlek ugye tudod baba?-beszéltem hozzá és egy egy kérdés után nyomtam egy puszit az arcára, a nagyiék ezt mosollyal az arcukon nézték.
-José, olyan jól áll neki a gyerek. Egyszer remek édesanya lesz belőle.
-Igen drágám. Remélem minnél hamarabb, mert az is jó, hogy nagyszülők vagyunk, de még jobb lenne ha még a dédunokánkat is látnánk. Nem gondolod Yolanda ?
-De igen. Nézd majd ők meglátják , hogy mikor vállal gyereket. Már most úgy viseli gondját Aileennek mintha az édesanyja lenne.
-Látom. Majd lesz valami. Szeretlek drágám.
-Én is José , én is .
-Szia Papa-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára. A kajám beraktam a táskámba, majd a Törpét átadtam a mamának, kimentem az előszobába felvettem a kocsikulcsomat ,már majdnem kimentem a garázsba, de inkább gyorsan visszafutottaam és jól megpuszilgattam a Törpémet. Meg a nagyiéknak is adtam puszit.

Fejezet : Egy

Nagyon szeretünk Titeket! Majd jövünk!-ez volt az utolsó mondat szeretett szüleim szájából halottam. Avan a bátyám pont kerülte Őket. Aileen a húgom aki 2 és fél hónapos semmit nem fogott fel ebből az egészből. Sajnálom, hogy szülők nélkül kell felnőnie , de megteszek minden tőlem telhetőt, csakazért is, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem , valamint a szüleimnek is megmutathassam, hogy nem csak magamnak való vagyok.
Avan a bátyám 24 éves most végzett az egyik főiskolán mint sportmenedzser, én pedig 22 éves vagyok és a Londoni egyetem egészségtudományi szakán tanulok, mint gyógytornász.
A szüleink spanyolok, de Angliában sz esős Londonban éltünk. Apa sportoló volt anya pedig orvos. A nagyszüleim akiket ismerünk és tudunk a létezésükről azok apa nagyszülei akik Spanyolországban Fuenlabrada-ban laknak.
Most, én is odaköltözöm, mert nem tudnék ebbe a házba maradni. A bátyámnak most indul be a karrierje, nekem még tanulnom kell, de azt meg tudom tenni a Madridi egyetemen is . Persze csak akkor ha átvesznek.
De miért is nem vennének át? Kitűnő tanuló vagyok eddig még soha nem hiányoztam 1 napot sem . A tanárok egyik kedvence vagyok, mert minden egyes órára úgy megyek be, hogy fel vagyok készülve az aznapi anyagból.  De már több mint 1 hete be se tettem a lábamat, csak a dékánnal közöltem azt a tényt,hogy a szüleim meghaltak egy súlyos autóbalesetben, emiatt előreláthatólag egy darabig nem megyek iskolába. Az öreg megértett, részvétet nyílvánított, majd leraktam a kagylót. ilyen és ehhez hasonló dolgok járnak pici buksimban , miközben pakolom össze a holmijainkat.
-Hiányoztok! Miért pont nektek kellett elmennetek? Tudjátok milyen rossz nélkületek? Miért nem én?Hisz ' mindig egy magának való akaratos, makacs ember voltam aki ment az esze után soha senkire nem hallgatott , mert nekem csak az volt jó, ami szerintem jó volt.
-Kicsim ezzel, most nem mész sokra. Gondolj csak bele, apád biztosan beleőrült volna a tudatba, hogy az elsőszülött lánya akit imád(ott) már nem színesítené makacsságával a napjait. -mondta a nagypapám José.
-De akkor is! -makacskodtam, és folytattam a pakolást. A papa odajött hozzám átölelte a vállamat és belesúgott a fülembe.-Mostmár fentről figyelnek és vigyáznak ránk. Ti mindig az Ő kicsi kincseik lesztek. Nagyon szerettek Titeket, hiszen éltetek éltek. Avanra mindig is büszke volt, mert ugye az Ő életében a sport mindig is szerepet kapott, de te inkább az e.ü-ben voltál jobb. De a makacsságot tőle örökölted, valamint a sport iránti szereteted. De még a kinézeted nagyrészét is tőle örökölted!-amint befejezte elkezdtek potyogni a könnyeim.-Nagyon hiányoznak! És félek!
-Mitől?
-Attól, hogy Aileen-t nem fogom tudni felnevelni rendesen. Nem tudom neki megadni azt a szeretettet, amit Mi kaptunk Avannal Tőlük.
-Kicsim , azért vagyunk mi, hogy amíg Te tanulsz addig mi vigyázunk rá. És tanulmányaid befejeztével addigra már Aileen is eléri azt a kort, hogy óvodába mehessen, szóval amíg Ő oviban van addig Te dolgozhatsz, de Nálunk is lakhattok, hiszen tudod, hogy Yolanda nagyival bármikor szívesen várunk Titeket.
-Köszönöm. Ez nagyon jól esett. -mondtam és hosszasan megöleltem.-Lehetne egy kérésem?
-Mondjad csak kicsim.
-Odaköltözhetnék hozzátok? Így az albérletet megspórolhatnám. Hiszen az ösztöndíjam megmarad még akkor is ha átmegyek a madridi egyetemre.
-Ez természetes, meg is sértődne a nagyi, ha nem költöznétek hozzánk.
-Köszönöm papa! Szeretlek!
-Tudom Picúr, tudom.-mondta és egy puszit nyomott a fejem tetejére, és kiment a szobából. A könnyeim újra patakokban folytak.